Kastély Mernye
A DELTA-3N Kft. 2006 óta tulajdonosa a Mernyei Kastélynak. A cég elkötelezett az épített történelmi örökség védelme mellett, elhivatott a nemzeti értékeink megőrzése iránt az utókor számára. A vidéki térségek vonzerejének növeléséhez elengedhetetlen a vidéki élethez kapcsolódó kulturális és természeti örökség fenntartható fejlesztése és bemutathatóvá tétele.
Delta-3N Kft. leromlott állapotban vette birtokába az említett védett épületet, de alkalmasnak találja a rekonstrukcióra és új funkciókkal való felruházásra. A halaszthatatlan állagmegóvást szolgáló felújításokat a társaság önerőből valósította meg. Mindennek ellenére további sürgős beavatkozások szükségesek, hogy az épületek további pusztulását megakadályozzák.
Mernye központjában álló, Somogy megye magas eszmei értékű védett épületről van szó.
A Mernyén 1905-ben épített Piarista Jószágkormányzósági Kastély a település közepén, az országút szomszédságában áll. A XX. század első felében a térség oktatási és gazdasági központja volt, innen irányították a vidék gazdaságát. Szerény építészeti kialakítású, a késő klasszicista és eklektikus jegyeket hordoz.
A kastélyt a világháború után iskolává alakították, hosszú évtizedeken keresztül iskolaként funkcionált, most már több éve üresen áll. Egyfelől jó, hogy az épületet használták, másfelől azonban ez hátrányára vált, mert "szabad a vásár" alapon rögtönzésszerűen, műemlékvédelmi megfontolások (és engedélyek) nélkül építették át.
Rövid történelmi visszatekintés
A XX. század történelmi eseményei, különösen a II. világháború, majd azt követően a "gazdátlanság" Európa-szerte jelentős károkat okozott az épített történelmi örökségben. Míg a nyugat-európai államokban rengeteg pénzt és időt áldoztak a felújításra, újjáépítésre, az eltűnt vagyontárgyak visszaszerzésére, a szocialista világ egy részében, többek között Magyarországon sem tartották nagy becsben ezen épületeket.
Az államosítást követően a helyi általános iskola költözött az épületbe, ami több évtizeden át működött, bár senki sem vitatta, hogy az oktatási célkitűzéseket, feladatokat kifogástalanul nem tudja kielégíteni. Így közel egy évtizede új építésű iskolában tanulnak a diákok.
Hazánkban a hatvanas évek elején néhány építészettörténetileg jelentős kastély helyreállítása megkezdődött, eredeti állapotukba azonban már sosem tudták visszaállítani az épületeket, hiszen túlságosan jelentős károk keletkeztek. A legtöbb kastélynak azonban az enyészet jutott, ha használták is, a felújításukra nem áldoztak. Továbbá a kastélyok és a hozzá tartozó birtokok egységét megbontva a parkokat több helyen felparcellázták és beépítették. Sajnálatos módon a mernyei kastélykert egyrésze szintén beépítésre került, a kastély közvetlen szomszédságában építették fel az új iskolaépületet, ami megbontotta a kastély egykor egységes harmóniáját a környezetével.
Mernye rövid bemutatása
Mernye Dél-Dunántúlon, a Kaposvári Kistérségben található. A települések általános jellemzését szolgálják az alábbi statisztikai adatok.
Mernye | |
---|---|
Terület (km2) | 25,93 |
Lakónépesség (fő) | 1596 |
Népsűrűség (fő/km2) | 61,74 |
Lakásállomány | 558 |
Működő vállalkozások száma | 118 |
A Dunántúli-dombság leginkább kiegyenlített éghajlatú területén, Külső-Somogy mérsékelten nedves, déli kistáján terül el a falu. Bükkösök, gyertyánosok, tölgyesek övezik. A határ dúsfűvű kaszálói jó szénát adnak, s ez kedvez az állattartásnak. A szántóföldek fő terménye a búza, a kukorica, a cukorrépa. A Balaton és az igali gyógyfürdő közelsége, a táj szépsége lehetőséget ad a turizmus fejlesztésére. A kistérség ezen részére jellemző a táj érintetlensége és tájképi szépsége, a falvak csendessége miatt lehet vonzó a turisták számára, hiszen nem települt ide nagy ipari központ. Ez a környezet nagy vonzerőt jelent a nagyvárosokban élő, a zsúfoltságtól "menekülő" emberek számára.
Mernye község Somogy megye keleti részén helyezkedik el. Földrajzilag a Dunántúli-dombság nagytáj, valamint a Külső-Somogy középtáj része. A kistáji besorolás szerint a Kelet-Külső-Somogyhoz tartozik. A Külső-Somogy mintegy 2 750 km2 kiterjedésű, átlagos magassága 186 méter. Belső-Somoggyal ellentétben területének nagyobbik része 200-300 m magasságra kiemelkedett, völgyekkel tagolt dombsági felszín. Legmagasabb pontja a Kőröshegy melletti Gyugy-hát (311,5 méter), amely egyben a megye legmagasabb pontja.
Keletebbre észak-déli irányú völgyekkel tagolt lefutású hátak (Boglári-, Karádi-, Balatonföldvári-hát) következnek. Ezek ökológiai adottságaik alapján inkább erdőgazdálkodásra alkalmasak. Keleti irányban továbbhaladva aszimmetrikus (megbillent) dombhátak együttesét találjuk, amelyeket keleti irányú folyók határolnak: Jaba, Kis-Koppány, Koppány. A jellemzőjük, hogy észak felé meredeken lejtenek, dél felé viszont lankás lejtőkkel ereszkednek a völgyek talpához. Elsősorban a déli lejtők jó mezőgazdasági termőterületek. A Külső-Somogy déli részét a Kapos-völgy alkotja, amelyet 15-20 méter vastag löszös üledék borít. Talajtípus szerint csernozjom és barna erdőtalaj jellemzi, Somogy megye legjobb termőterületének számít.
A térség bővelkedik kisebb vízfolyásokban. A Dunántúli-dombság vízrajzi vonatkozásban is különbözik a szomszédos területektől. A tagolt felszín, a fejlett völgyhálózat és viszonylag nedves éghajlat miatt a vízfolyások sűrűek, és a széles völgytalpak talajvízben gazdagok. A térség fő vízgyűjtő területe a Kapos vízgyűjtő területe, amely 31 kisebb-nagyobb patakot és csatornát foglal magába.
Mernyén folyik az Orci patak, valamint négy tó is található, melyből három látogatható akár horgászati céllal is.
Mernye történelme
Mernyéről már a tatárjárás előtti időkből is léteznek emlékek. 1229-ben Merena és Alsó-Merena néven említik a székesfehérvári káptalan birtokai között. 1332-37-es pápai tizedjegyzék szerint plébániás hely volt. Az 1385-ös, és a csaknem száz évvel későbbi iratokban Wasarusmernyeként szerepel az iratokban. 1446 és 1453 között Ghymesi Forgách családnak voltak a faluban részbirtokai. Ezután Vityai Lászlóhoz és a Perneszi családhoz kerültek zálogba. 1536-ban az adólajstrom Bódogasszonymernye, Almamernye, és Wasarusmernye neveken említi a települést. 1576-ban a török kincstári adóösszeírásban Vásáros-Mernye már csak négy, Boldogasszony - Mernye húsz házból állt.
A XVI. század végén a székesfehérvári káptalan lett a térség tulajdonosa. Az 1700-as években világi és egyházi urai egyaránt voltak.
A mernyei uradalmat, I. Ferenc király 1807-ben adományozta a Kegyes Tanítórendnek. A piaristák 1905-ben építették meg a kastélyukat Mernye központjában, amely a kormányzói, gazdasági feladatok székhelyéül használt.
A község 1818-ban kapta meg az országos vásártartói jogot. 1932-ben n500 katasztrális hold volt a határ területe, s ennek felét a piaristák birtokolták. A falutól négy kilométerre északra - a 67-es úton továbbhaladva - fekszik Mernyeszentmiklós. A korábbi lakott külterületet a nyolcvanas években csatolták Mernyéhez, mint belterület. Ez a településrész a török kincstári adóösszeírásban Alsó- és Felső-Miklós alakban fordult elő. 1726-ban a Nádasdy, 1756-ban a Festetics családé volt. Boldogasszony-Mernye falu az egykori Hamuházi dűlőben feküdt. A mai Mernyének tehát több történeti elődje is van. A fekvésének köszönhetően, már a két világháború között Mernyén alakult ki a szomszédos községek mezőgazdaságának, oktatásának, és egészségügyi ellátásának központja. 1970-ben Szentgáloskér, Somodor és Somogygeszti, három év múlva Polány, végül pedig Felsőmocsolád és Ecseny csatlakozott a közös községi tanácshoz. Az 1990-es választásokkor körjegyzőség és önálló önkormányzat alakult.
Az első tsz-t 1959-ben alapították, a somogygeszti és a polányi szövetkezetet 1970-ben csatolták hozzá. A gépállomás 1950-ben jött létre, ahol később a javításokon kívül alkatrészgyártással is foglalkoztak. 1975-ben forgácsoló, szerelő és lakatosüzemmel bővült. A nyolcvanas évek második felében a Mezőgép gyáregység 300 embernek adott munkát. Az itt dolgozók 95 százalékát a rendszerváltáskor elbocsátották. Az azóta megszűnt gyártelepen kis vállalkozások vetették meg lábukat, de most is számos üres műhely várja a befektetőket.
A falu a 67-es főútvonal mentén, csodálatos lankás dombokkal övezett környezetben helyezkedik el, Kaposvártól északra 17, a Balatontól délre 30 kilóméter távolságban. A Mernye a térségben jelentős központi szerepet tölt be, hisz minden irányból megközelíthető. Kaposvár közelsége kedvező gazdasági hatásokal jár, és mind a Balaton, mind Igal, mely fontos és nemzetközi hírű termálközpont könnyen és gyorsan elérhető. Földrajzi fekvése és fejlettsége miatt a környező települések között a legjelentősebb. A falut keresztezi a Kaposvár - Siófok vasútvonal, így mind közúti, mint vasúti megközelíthatősége kedvező. A lakosság egy része mezőgazdasággal foglalkozik, sokan a közeli Kaposvárra járnak dolgozni, de jelentős iparos- és kereskedő réteg is kialakult a faluban. A település magas szintű infrastruktúrával rendelkezik. A faluban iskola, óvoda, gyógyszertár, könyvtár, orvosi és fogászati rendelő, számos vedéglátó, kereskedelmi és szolgáltató egység működik.
Mernye látnivalói, nevezetességei
Első helyen említendő a település jellegadó, meghatározó központi épülete a kastély. Jelenleg magántulajdonban van az 1905-ben emelt Piarista Jószágkormányzósági épület. Annak idején ez volt a térség oktatási és gazdasági központja, innen irányították a mezőgazdaságot. A világháború után iskolává alakították, majd rendszerváltáskor magánkézbe került. Szerény építészeti kialakítású, a késő klasszicista és eklektikus jegyeket hordozza. Jelenleg üresen áll és rekonstrukcióra vár.
A kastélyépületet növényféleségekben gazdag kastélypark öleli körbe, valamint a közvetlen környezetében található egy vadászház (volt jószágigazgatói épület), művelődési ház (eredetileg istálló). A kastély és környezete helyi védettségű.
A műemlék jellegű templom 1760-ban épült barokk stílusban, különösen értékes a korabeli rokokó szószék. 1790-ben építették hozzá a Vendel-kápolnát. Kálvária épült 1824-ben, klasszicista stílusban, a templom melletti dombon. Ugyancsak műemlék jellegű az 1794-ben emelt barokk stílusú Nepomuki Szent János szobor, melyet 1993-ban felújítottak. A katolikus vallás továbbéléséről az iskolai hitoktatás gondoskodik.
A világháborúkban elesett mernyeiek nevét a község központjában emelt emlékmű őrzi.
Foglalkoztatás, infrastruktúra, közigazgatás Mernyén
Fekvésénél fogva már 1945 előtt Mernyén alakult ki a szomszédos községek mezőgazdaságának, oktatásának és egészségügyi ellátásának központja. 1959-ben alakult meg a TSZ. A gépállomás már korábban, 1950-ben jött létre. A nyolcvanas évek második felében a Mezőgép gyéregység 300 embert foglalkoztatott. A cég 1993-ban szünt meg.
A községbe 1992-ben vezették be állami támogatással a gázt. 2002-ben a telefonhálózatot korszerűsítették. Az általános iskolában közel 300 tanuló tanul; Somogyaszalóból, Polányból, Szentgáloskérről, Somodorból és Somogygesztiből is ide járnak a gyerekek. Az iskolának 11 ezer kötetes könyvtára van. Két nyelvi, továbbá számítástechnikai, néptánc és rajz szakkör, valamint énekkar is működik. A diáksport egyesületben tanórán kívül kézilabda, atlétika és labdarúgás várja a diákokat. Megfelelő testedzésüket egy kondicionáló terem is szolgálja. A tömegsport hívei gyakran vehetnek részt különböző megmozdulásokon. Az iskolán kívüli sportolásra a labdarúgó csapat nyújt lehetőséget.
Két orvosi rendelő van a községben. A háziorvosok, a két védőnő, az állatorvos és a hétköznapokon nyitva tartó gyógyszertár a környező települések lakóit is szolgálják. A két ÁFÉSZ bolton kívül több élelmiszer- és vegyi áruüzlet, valamint vendéglátó egység biztosítja a kereskedelmi ellátást. Posta, rendőrőrs és takarékszövetkezeti kirendeltség is működik a községben.
Mernye adottságai kiválóak, a letelepedőket, a gazdálkodókat valamint a befektetőket is kedvező feltételek várják településünkön.
Nemzeti érdek, hogy a kulturális értékekben gazdag épületek újjászülessenek és a turizmusba való bekapcsolódással gazdasági hasznot termeljenek, amely további megújulási folyamatot és minőségjavulást indukál.
A kistérség flórája és faunája
A térség a dél-dunántúli flóravidék területéhez tartozik, ennek legfontosabb sajátossága az illír (nyugat-balkáni) és a pannon flórák közötti átmenetiség. A terület zonális erdőtársulásai az ezüsthársas cseres-tölgyesek és a bükkösök, amelyek fajösszetételben az illír tölgyesekkel és a bükkösökkel mutatnak rokonságot. A térségben nagyon jelentősek a vízhez kötődő társulások is. A változatos arculatú tájegyüttesben a heterogén tájelemek egymásba fonódása jellemző. A térség összességében a mediterrán-szubmediterrán tájvonások hordozója.
A löszhátakat, homokhátakat és mocsaras-lápos medencéket magába foglaló terület florisztikai gazdagsága kiemelkedő. A löszhátakon szép tölgyelegyes bükkösök vannak balkáni jellegű aljnövényzettel, itt-ott zalai bükkönnyel A homokhátakat gyertyános-tölgyesek borítják szúrós csodabogyóval és cseres-tölgyesek genyőtével A térség számos kisebb-nagyobb lápterülete égerláp, változó, de inkább laza záródású enyves éger lombkoronaszinttel. Jellemzőek a nyíltvizes mozaikok, bennük békaliliommal. Az égerfák megvastagodott tövén jellegzetes növényzet telepszik meg: nyúlánk sás, mocsári tőzegpáfrány, szálkás pajzsika, lápi csalán stb. Jellemzőek a zsombéksásosok is, a semlyékekben pl. békaliliommal. Egyéb magassásosokban vidrafű és rostostövű sás is előfordul. Több helyen felbukkannak védett tőzegmoha előfordulások, ezek részben zsombéksásoshoz, részben különböző iniciális stádiumban levő vegetációtípusokhoz kötődnek.
A természetes úton lefűződött vagy a folyószabályozások során keletkezett holtágak, morotvák és kisebb ártéri tavak jellegzetes, vízhez kötött élővilággal rendelkeznek. A holtágak nyugodtabb vizében a lebegő hínár alkotója a sekélyebb részeken a rucaöröm és a békatutaj. A közönséges rence sallangos levelein található tömlőcskék segítségével apró rovarokat ejt csapdába. Tápanyagban feldúsult vizekben állományalkotó a kolokán. Kezdetben gyökerező levélrózsái később elszabadulnak. A gyökerező hínárban társulásalkotó a fehér tündérrózsa hatalmas, kerek, a víz színén úszó leveleivel, gyakran a sárga szirmú tavirózsával együtt. Ugyancsak sárga vi-rágszőnyeget képez nyáron a tündérfátyol. Melegkori reliktum növényünk, a sulyom helyenként állományokat alkot. Sajátos, rombusz alakú levelei egymást mozaikszerűen kiegészítve borítják a vízfelszínt, így hatékonyan gyűjtik össze a fotoszintézishez nélkülözhetetlen napfényt. Sekély vizű, iszapos helyek lakói a víziboglárkák, a vízilófark, valamint a mételyfű, ez a különleges, sporokarpiumos vízipáfrány.
A holtágak feltöltődése során mocsári növényzet, nádasok és magassásosok fejlődnek. Gyakori állományalkotó a parti sás, a mocsári sás és az éles sás. A zsombéksás által alkotott növénytársulás különös hangulatú, zsombékokra és semlyékekre tagolt természeti képződményt hoz létre. Egyik állományának semlyékeiben megtalálható a Magyarországon csak néhány helyen előforduló gyapjasmagvú sás (Carex lasiocarpa). Gyakoribb és néhol önállóan is állományalkotó a hólyagos sás (Carex vesicaria). Egykor a hideg időszaki reliktum-jellegű északi sás (Carex hartmanii) is előfordult itt, mára azonban, úgy látszik, eltűnt. Kisebb foltokban akadhatunk rá egy Berzence-környéki réten a hűvösebb klímájú, északi és hegyvidéki tájakon elterjedt csőrös sásra (Carex rostrata). Ritkább zsombékképző faj a nagytermetű bugás sás (Carex paniculata) és a jóval kisebb, karcsúbb, már láprétekhez közelítő rostostövű sás (Carex appropinquata). Állományaik nagyon megritkultak és erősen veszélyeztetettek. A magassásosok és nádasok jellemző növénye a vízmelléki csukóka. Egyes helyeken, a Dráva mentén tömegesen él a melegkori maradvány bördös borgyökér. A ritka villás sás a nádasokra jellemző növényekkel, így helyenként a védett nádi boglárkával együtt nő. Nádasszerű állományokat képez a kálmos is, amelyet gyógynövényként hasznosítanak, ezért élőhelyein nagyon megfogyatkozott vagy eltűnt. A műtrágyázás vagy a túlméretezett legeltetés hatására a természetes vizek sótartalma megnövekedhet. Elsősorban ilyen helyeken jelenik meg tömegesen a zsióka.
A folyók útját a meder szegélyén ligeterdők (galériaerdők) kísérik. A vízborítás tartamának, az elöntések gyakoriságának megfelelően egymást követő zónákban bokorfüzesek, fűz-, nyárligetek, majd keményfaligetek, vagyis tölgy-kőris-szil ligeterdők következnek. Ezek a társulások némileg módosult formában felismerhetők még a lefűződött holtágak mentén is. A fűzligetek, amelyek a fehér fűz ezüstös lombozatáról messziről felismerhetők, tavasszal rendszerint víz alá kerülnek. Jellemző növényük a nyári tőzike, amely tömeges virágzáskor festői látványt nyújt. Ugyancsak szemet gyönyörködtető rokona, a tavaszi tőzike, de már elsősorban a keményfaligetek ékessége. Ezek már bonyolultabb, többszintes erdők, melyeket ritkábban önt el az árvíz. Lombkoronaszintjüket kocsányos tölgy, magyar kőris, vénicszil, mezei szil stb. alkotja. A koratavaszi kedvező fényviszonyokat gazdag geofiton aszpektus használja ki. Itt nő a dunai és nyugati csillagvirág, a berki szellőrózsa, valamint a kockás liliom. Jellegzetes lián a ligeti szőlő. Több orchideafaj közt talán legjellemzőbb a békakonty (Listera ovata) előfordulása. A kányabangita nyár vége felé piros bogyóival tűnik fel. A Dráva-vidék erdőszegélyein él a magasszárú kocsord, ez a kétszeres embermagasságúra is megnövő ernyős, amely Magyarországon ezen kívül csak Zala megye egy pontjáról ismert jelenleg. Különleges értéket képviselnek az ártéren itt-ott felbukkanó, festői látványt nyújtó (főleg kocsányos tölgy) famatuzsálemek. A folyótól távolabb eső, már láprétekhez közelítő állományaikban akadhatunk rá a tavasz végén virágzó szibériai nősziromra. A kornis tárnics és az ördögharaptafű nyár vége felé díszíti kék virágaival ezeket a réteket. Néhol összefüggő állományokat alkot a csermely aszat. A sárga sás az állandóan nedves, nem túl tápanyagdús talajokat kedveli. Jellemző orchideafélék a mocsári kosbor, valamint a hússzínű ujjas kosbor. Többféle élőhelyen előfordul feltűnően dekoratív, világos lila fürtvirágzatával a vitézkosbor. Sajátos, ősi tulajdonságokat mutató páfrány a kígyónyelv, melynek levele meddő, zöld és füzérszerű, és spóratermő, barnás részre különül. Főleg legeltetett területeken szaporodik el tömegesen a mérgező alkaloidot tartalmazó őszi kikerics.
A folyótól távolabb elhelyezkedő mélyebb fekvésű területeken a pangóvizes, oxigénben szegény, de ugyanakkor tápanyagban gazdag körülmények láperdők kialakulásának kedveztek. A fűzlápok a hamvas fűz gömbölyű csoportjaival korai, az égerlápok az enyves éger és néha a magyar kőris részvételével egy későbbi, fajgazdagabb szukcessziós stádiumot képviselnek. Jellemző fajaik közt megtaláljuk a ritka tarajos pajzsikát a kúszó csalánt, valamint a békaliliomot. Jellegzetes, ritka cserje a rózsafélék családjába tartozó, a virágzáskor feltűnő fűzlevelű gyöngyvessző. A Kárpát-medencében csak itt, Darány környékén fordul elő egy ősi típusú páfrány, a királyharaszt.
A Belső-Somogy savanyú homokján mészkerülő vegetáció fejlődött ki. Itt fordul elő a védett fekete kökörcsin is. Megtalálható ezekben a gyepekben egy keskeny, tompás sallangokra osztott levelű ernyős, a homoki kocsord, valamint a mészkerülő gyepekre jellemző kékcsillag, szőrfű, a homoki véreslapu stb. Egy keresztesvirágú, kanálszerű becőkéjű növény, a rejtőke ma már csak Belső-Somogy déli részén fordul elő Magyarországon. A kevésbé száraz, erdővegetáció számára kedvező homokterületeken mészkerülő cseres-kocsányos tölgyesek alakultak ki, gyakran kékperjés aljnövényzettel. A korai szukcessziós stádiumokban természetes körülmények között a nyír kerül előtérbe, mint pionír fafaj. Nagy területeket foglal el a vitatott őshonosságú, és mesterséges telepítésekkel túlzott mértékben elterjesztett erdeifenyő, valamint a behurcolt, agresszíven terjedő akác és kései meggy. Az egykori erdőirtásokat követő legeltetés nyomait viseli magán a másodlagosan kialakult nyíres-borókás. Ahol a homokvidék teraszos fala a Dráva lapályára szakad, érdekes bükkösök is kialakultak keleti zergevirággal.
A térség állatvilága rendkívül gazdag, legnagyobb részt az illyricum faunakörzetéhez tartozik. A változatos élőhelyeken a felmérések so¬rán eddig közel 3 000 állatfaj került elő, a védett állatfajok száma meghaladja a 150-et.
A térségben kifejlődött vegetációhoz rendkívül értékes állatvilág kötődik. A gazdag rovarvilág jellemző képviselői a gyors mozgású homokfutrinkák, a hangyaleső, a boróka fájában fejlődő borókacincér, a pompás fémdarázs, a sisakos sáska és egy Magyarország állatvilágára új pókfaj, az Euryopis saukea. Gyakori az ásóbéka, s rendszeresen látni zöld gyíkot is. A talajon erdei pacsirta s az éjszakai életmódot folytató lappantyú fészkel. A homoki borókások az énekesmadarak kedvelt költőhelyei. A nyíres borókásokban repül a védett fehér púposszövő és nyírfa púpos-szövő.
A puhafaligetek - tápnövényeik révén - a farkasalmalepke, a kis színjátszó lepke és a ritka magyar színjátszó lepke élőhelyei. A fűz-nyár erdők gazdag madárvilágából a bokorfüzeken fészkelő halvány geze, a kis fakopáncs, illetve az elsősorban domb- és hegyvidéki elterjedésű szürke küllő érdemel említést. Elhagyott harkályodvakban, korhadt fűzcsonkokban számos odúlakó madár él. A füzesek a tavaszi és őszi madárvonulás fontos színterei, különösen jellemző a légykapók, füzikék és poszáták vonulása. Az öreg állományok féltett madárritkasága a fekete gólya és a réti sas. A keményfaligetek és üde lomberdők állatvilága sok rokon vonást mutat. Értékes gerinctelen a nyugati ajtóscsiga és az országosan ritka, hazánkban csak itt élő Helicigona planospira. A gazdag bogárfaunából az orrszarvú bogarat és a nagyon ritka Aesalus scarabaeoides nevű szarvasbogárfajt emeljük ki. Figyelemreméltó az elsősorban domb- és hegyvidéki elterjedésű nagy színjátszólepke, továbbá a kis apollólepke és díszes tarkalepke jelenléte. Lomberdőkben él e térség legnagyobb méretű kígyója, az erdei sikló. Jelentős madártani érték a fokozottan védett réti sas, fekete gólya és barna kánya, illetve az odúlakó kék galamb.
Nemzetközileg elismert vadászturisztikai szolgáltatások vannak Somogy megyében. Az erdő-és vadgazdálkodás fejlett, hagyományokra tekint vissza. A nagyvadállomány maximum-létszámát az élőhely vadeltartó képessége alapján a vadgazdálkodási körzetekre, azon belül a vadászterületekre határozták meg. A nagyvad élőhelye az év túlnyomó részében - főleg a téli időszakban - az erdő. Az erdő adta táplálékkínálat (elsősorban télen) a meghatározója az eltartható nagyvad maximális létszámának. Somogy megyében maximum 6 430 db szarvas, 1 850 db dám, 17 010 db őz és 4 000 db vaddisznó tartható. Mivel a szabadon élő nagyvadak természetes ellenségei kipusztultak hazánkban, a vadlétszám szabályozása az ember (a vadászok) kezében van. Somogy megyében a vadlétszám messze meghaladhatja az eltartható maximumot. Az erdők és a természetes élőhelyek védelme fokozottan indokolja a vadlétszám csökkentését.
A kastélyrekonstrukció célja
Alapvetően négy, szorosan a kastélyokhoz tartozó turisztikai funkció jöhet szóba:
- kastélyszállók, fogadók, tehát szállásadói funkció, valamint konferenciák és egyéb üzleti, illetve baráti, családi találkozók megszervezése,
- vendégvárók, éttermek,
- múzeumok, kiállítások amelyek kulturális vonzerőt jelentenek,
- rendezvények, szórakoztató tevékenységek, tehát hagyományőrző programok, zenei események, vásárok a kastély birtokán, területén stb.
A magasabb kategóriájú, négy- és ötcsillagos szállodák szolgáltatásaiból nem hiányozhat a tekepálya, teniszpálya, golfpálya, uszoda, szauna, masszázskád és a nagy népszerűségnek örvendő biliárdszalon, melyek a vendégek a tartózkodási idejének meghosszabbítását szolgálják. Aktív és wellness turizmus (vizi-, kerékpáros-, lovasturizmus, hobby turizmus), a gyógy turizmus, a kongresszusi és üzleti utazások is szóbajöhetnek a későbbi fejlesztések során.
Az 1905-ben épült kastély a piaristák gazdasági központja volt, szerény építészeti kialakítású, késő klasszicista és eklektikus homlokzati jegyeket hordoz. Az épület teljes egészében alápincézett, egy emeletes. Az épület szerkezeti érdekessége, hogy teherhordó falai kisméretű téglából készültek.
A tulajdonosok támogatás bevonásával rendbe kívánják hozni a kastélyt és ismét pezsgő életet kívánnak hozni a kastély falai közé.
Vezérgondolat: Exkluzív szálláshely exkluzív szolgáltatásokkal exkluzív vendégkörnek.